A sellők világa...

Sellőket világszerte találunk, bár külsejük épp oly változatos, mint az embereké. Akárcsak a kentaurokéról, a sellők életmódjáról, szokásairól is vajmi keveset tudunk. A sellő nyelvet beszélő varázslók szerint magas szervezettségi szintű, az élőhely függvényében változó létszámú csapatokban élnek, s egyes közösségek lakóépületei valódi remekművek. A kentaurokhoz hasonlóan a sellők is visszautasították az értelmes lény státust, s inkább bestiák maradtak.

A legrégebbi feljegyzésekben említett sellők a görög szirének és tritónok.A mugli irodalomban és festészetben oly gyakran ábrázolt gyönyörű hableányok a melegebb vizek lakói. A skóciai szelkik és az írországi merrók kevésbé szépek (rondák), de mint minden sellő, ők is rajonganak a zenéért.

Énekük a víz alatt gyönyört nyújt, de a szárazföldön visszataszító. A roxforti fekete tóban élnek, a Trimágus Tusa bajnokai megküzdöttek azokért a foglyokért, akiket a sellőkre bíztak, hogy szerezzék meg tőlük őket és a kákalagoktól. A prekfektusi fürdő ablakán is volt egy sellős kép, mely varázslat hatására mozgott. Hisztis Myrtle a lefolyókon át utazik a tóba és örökké kizavarják őt, mert háborgatja őket. Egyesek szerint - akik érti a sellők nyelvét -, csoportosan élnek és remekművek a házak, amiket alkotnak.

Egy sellő, ha egy kijelölt helyen kell laknia, például tóban, folyóban, nem megy el onnan, és soha nem közeledik muglikhoz, de egyes beszámolók hableányokról beszéltek.

a HP-ben szereplő sellők